Nagyszerű élményekkel teli nyári táborozás az Eltérő Alapítvány jóvoltából.
A tábor ideje: 2021. július 12-16.
A tábor helyszíne: Diósjenő, Békástó Panzió
Résztvevők: Az alapfokú művészetoktatásban résztvevő gyermekek 9-17 éves korig. A táborozók 90 %-ban a Cogito Általános Művelődési Központ Hibó Tamás Alapfokú Művészeti Iskolájának növendékei voltak.
Szakmai megvalósítók: A Cogito Általános Művelődési Központ Hibó Tamás Alapfokú Művészeti Iskolájának tanárai:
Farkas Márta – drámapedagógus
Farkas Szilárd – testnevelő tanár
Tőzsér Péter – rajztanár
Tóth László – drámapedagógus
A szerdai napon:
Antalné Boda Anna Mária – szintetizátor-keyboard tanár
Német Gábor – tánctanár
Az Eltérő Alapítvány támogatásával valósítottuk meg szakmai programunkat, amelynek célja volt, hogy lehetővé tegye a gyermekek számára a közösségi élmény megélését, a csoporthoz tartozás, közös művészeti (drámajáték-színjáték, képzőművészet, tánc, zene) alkotás örömét a drámapedagógia támogatásával. Produkció létrehozása és bemutatása, közös élmény megélése a szülőkkel, családtagokkal.
A tábor egésznapos jellegű volt, ahol a gyermekek különböző foglalkozásokon vettek részt, amelyek egységes rendszerbe illeszkedtek, tematikus egységet alkottak egy (indián)törzsi kultúra megalkotásának folyamatélményében. (Drámafoglalkozások, kézműves és képzőművészeti foglalkozások, tánc- és mozgásművészeti foglalkozások, zeneművészeti foglalkozások).
A gyerekek a művészeti iskolánk karancssági, mátranováki, bárnai, salgótarjáni, balassagyarmati, gyöngyösi telephelyein tanuló diákok, akikhez csatlakoztak egy másik művészeti iskola szécsényi növendékei is. A csoportban helyet kaptak hátrányos és halmozottan hátrányos valamint sajátos nevelési igényű gyermekek is. Tudatosan készültünk a heterogén összetétel kezelésére a mindennapi tevékenységek megszervezése, a gyerekek elhelyezése és az ismerkedős, névtanulós játékok megválasztása során egyaránt.
Már az első nap látszott, hogy a gyerekek milyen befogadók és nyitottak egymás felé. Estére már nem számított, hogy ki milyen településről jött, vagy milyen származású. A napközben játszott drámajátékoknak és a gyerekek beállítottságának köszönhetően az ismerkedés és a beilleszkedés zökkenőmentesen zajlott. Némelyikük ugyan nehezen viselte, hogy elszakadt a szülői háztól, de beszélgetéssel, odafigyeléssel ezt is orvosolni tudtuk. A tábor rendjének megteremtése és fenntartásának érdekében hozott intézkedések senki számára nem okoztak problémát. A gyerekek jól alkalmazkodtak a szabályokhoz, betartották azokat. Nem zavarták egymást, sem a munka, sem a játék, sem a pihenés perceiben. A tábor öt napja alatt egyetlen fegyelemsértés sem történt, a gyerekek között sem volt semmilyen konfliktus.
A tábor teljes ideje alatt aktív, motivált gyerekekkel dolgozhattunk. A csoportokon belül gyorsan kialakult a kohézió, hamar megtalálták a közös hangot. Az itt eltöltött öt nap mindegyikén remek egyensúlyban volt a munka és a szabadidős tevékenység, ami miatt minden gyerek örömmel vett részt azokban a feladatokban is, amikor olyan vizekre eveztünk, amelyek számukra esetleg idegennek számítottak.
A fogfoglalkozások között és után sportolási lehetőséget biztosítottunk a gyerekek számára, melyek a szabadidő hasznos eltöltése mellett az önfeledt szórakozást és a kapcsolatok további mélyülését is szolgálták. Ezeket a játékokat nem kellett különösebben irányítanunk, mert a gyerekek kisebb csoportokban önállóan játszottak a szabályok teljes betartása mellett. Olyan szabadidős játékokat választottunk, amik a céljainkat megfelelően elősegítették. Nagy sikernek örvendett: a röplabda, a tollaslabda, az asztalitenisz, a foci, a darts, a petanque, a krikett, és az íjászat.
A szerda és a pénteki napokon 8 önkéntes is részt vett a munkánk segítésében. Ők 18 és 26 év közötti külföldi fiatal lengyel, venezuelai, francia, spanyol, ukrán, török állampolgárok. Drámajátékokkal, kézműveskedéssel, arcfestéssel, beszélgetéssel segítették munkánkat. A beszélgetések különösen izgalmasak voltak, mert angolul zajlottak. Természetesen a gyengébb nyelvtudású gyerekeket tolmács segítette.
(A járványhelyzetre való tekintettel különösen figyeltünk a higiénés előírások betartására. Kéz- és felületfertőtlenítő szerek mindig rendelkezésre álltak. 13-án a Nógrád megyei Kormányhivatal ellenőrzést is tartott a táborban, ahol mindent rendben találtak.)
Megállapíthatjuk, hogy a gyerekek és vezetőik csodálatos hetet tölthettek együtt. Magas szintű szakmai munkavégzés mellett a lelki és érzelmi nevelésre is nagy hangsúlyt fektettünk. Próbáltunk minden résztvevő számára maradandó élményt nyújtani.
A hét eseményei az egyes napokon:
Hétfőn már megkezdtük a drámamunkát két csoportban illetve azon belül is kisebb alkotócsoportokban. A gyerekek jól fogadták a témamegajánlást, könnyen szerepbe helyezkedtek. Játékkedvük a hét során töretlenül megmaradt. Szívesen játszottak együtt valamennyi társukkal, nem kérték át magukat másik csoportba, nem volt kiközösítés. Az egész hét során játszott drámajátékok illetve a foglalkozások tudatos felépítése olyan légkört teremtett, amelyben a gyerekek kreativitását, érzelemvilágát nagymértékben megmozgatta, alkotásra serkentette.
A kézműves foglalkozáson a legidőigényesebb feladattal kezdtek: 10 háromszög alakú sátorlapot kellett a 4-5 fős csoportoknak megfesteni. (Ezzel is szerettük volna elősegíteni a közösségi alkotás örömének megélését, egymás jobb megismerését.) Az összegyűjtött és kiosztott minták segítséget adtak a saját elképzelés kiegészítéséhez, megvalósításához. Ez a feladat már közös munkára, gondolkodásra, együttműködésre késztette a táborozókat. Örömmel láttuk, hogy ebben a munkában is gyorsan egymásra találtak a különböző településekről érkezett gyerekeket, és elindult az alkotás folyamata.
A keddi napon folytattuk a drámamunkát, ahol az improvizatív tevékenységek sorából lassan bontakozni kezdett a darabunk cselekménye, szereplői, az alapkonfliktus. A darab üzenete is körvonalazódott: a tolerancia, az elfogadás, az előítéletek leküzdése. A képzőművészeti foglalkozásokon újabb, de már egyénileg elkészítendő feladat várt minden táborozóra, gyerekre, felnőttre egyaránt: indián mintákkal díszített pólót festettek. A megkötés: a póló elejére mindenképpen „álomfogó” kerüljön, színei, nagysága egyénileg változhat. Ezzel párhuzamosan a sátornak is készülnie kellett. A póló elkészítésére csütörtök estig volt lehetőség.
A szerdai napon a főszerep a zenéé és a táncé volt. A két kolléga (szintén a Cogito ÁMK munkatársai), már előzetes felkészülésként indián zenéket és mozgássorokat tanulmányozott és gyűjtött. A hét első két napjának végén megbeszéltük, hogy milyen irányban halad a drámamunka, milyen betét táncok és kísérőzenék illenek majd a végső előadásba. A zenész kolléga öt különböző dallam ajánlattal készült, ezekhez szöveget is írtunk. Mikro csoportokban végeztük a munkát, először a dallamok születtek meg, majd ritmushangszerek segítségével maga a zene. A táncos kolléga végig jelen volt, beszélgetett a gyerekekkel, ötleteket cseréltek, majd különféle mozgássorokból megszülettek a táncok is. Amikor a mikro csoportok egy-egy dalt, zenét és táncot elsajátítottak, munkát felváltotta a teljes csoportot foglalkoztató munka, hiszen minden dalt és mozgást kellett tudnia mindenkinek. Valamennyi tanár aktívan részt vett a munkában, amely nagyon intenzív, egyben nagyon jókedvű volt. A gyerekek fáradhatatlanul zenéltek, énekeltek és táncoltak. Rendkívül élvezték, hogy mindent maguk alkothattak felnőtt inspirációk alapján.
A szünetekben – pihenésként – egy újabb, fellépéshez szükséges munkadarabbal kezdtünk dolgozni, ez pedig az indián mintás fejpánt volt, amit szintén egyénileg, vászonra, textilfilccel festve kellett egyedivé tenni. Mindhárom „munkadarab” fontos része volt az előadásnak, hiszen a sátor adta a minimális díszletet, a póló és a fejpánt pedig az egyéni fellépő ruhát jelentette.
Az egyéni jelmezeket kiegészítendő a csütörtök az ékszerkészítés napja volt a kézműves tevékenységben. Színes, mintás, és a természetes fa szépségét tükröző gyöngyökből gumis és sima damilra, drótra fűzve születtek meg a szebbnél szebb karkötők, gyűrűk, láncok.
A darab végső formába öntésén dolgoztunk a drámás foglalkozásokon, amit azért élveztek különösen, mert folytonosan váltogatták a szerepeiket: színjátszóként, táncosként, énekesként és zenészként.
Pénteken, a főpróba délelőttjén volt még lehetősége a táborozóknak, az el nem készült alkotások, ruhák, ékszerek befejezésére, az utolsó simítások elvégzésére, valamint ekkor készült el a 10 sátorlapból a 2 darab indián sátor is.
A darab végső simításokon esett át, mert még mindig kaptunk ötleteket. Kicsit sajnáltuk is, hogy már nem tudunk tovább foglalkozni a témával, nem bővíthetjük a darabunkat, mert eltelt a tábor ideje. Kora délután főpróbát tartottunk, majd következett a beöltözés, az arcfestés. Öt órakor kezdtük az előadást, amelyen – nagy örömünkre sok vendégünk érkezett: a támogató alapítvány képviselői mellett szülők, testvérek, rokonok, művészeti iskolai tanár kollégák.
Jó hangulatú, sok értéket hordozó előadással zártuk a napot és a művészeti tábort.
Összegzésül:
A tábor során sikerült megvalósítanunk kitűzött céljainkat, amely sok tényezőn múlt, többek között:
-
A jó célokat felismerő támogató alapítvány
-
Jó szakmai tervezés
-
A megvalósító szakemberek szakmai tudása
-
Kiválóan motivált, nyitott, jól terhelhető gyermekek, akik igényelték a kulturált környezetet, a változatos foglakozásokat
-
A gyermekek otthoni támogató környezete
-
Biztonságos, minden igényt kielégítő helyszín
A táborozó gyerekek, szülők és kollégák visszajelzései egyértelműen arról tanúskodnak, hogy ez az öt nap sok-sok pozitív élményt adott mindenkinek. Munkánk és a támogatók tevékenységének legnagyobb elismerése talán az, hogy a legtöbb résztvevő illetve szülő arról érdeklődött, hogy vajon lesz-e folytatása ennek a nagyszerűen sikerült tábori programnak.
Köszönjük a lehetőséget, köszönjük a támogatást!
A megvalósító kollégák és a résztvevő növendékek nevében:
Tóth László
intézményegység-vezető
